A Self-jutsu a harcművészet és az önismeret találkozásából született, játékos önismereti módszer. Döntően pusztakezes és fegyveres harcművészetekből vett, egyéni és páros gyakorlatokon, játékokon keresztül mutat rá a hétköznapi életünkben is működő attitűdjeinkre, elakadásainkra, konfliktuskezelési és megküzdési stratégiáinkra. Kísérletet tesz arra, hogy a közös felfedezés után, a játékos gyakorlatok által átkereteződhessen az adott szokás.
Iránytűként 5 alap témát használunk, amelyről azt gondoljuk, hogy szemszögünkből ezek lefedik az általános működésünket, interakciókat akár harcművészeti, akár hétköznapi szempontból.
Határok – nem elválasztanak, hanem kijelölnek.
A harcművészet első leckéje gyakran a távolság. Mennyi hely kell kettőnk között? Mikor léphetem át, és mikor kell megállnom? Nem csupán fizikai határokról van szó, hanem figyelemről, tiszteletről, önkontrollról. A tudatos harcos nem csupán saját határait ismeri, hanem a másikét is érzi – és tiszteletben tartja.
Az önismereti munka is a határok felmérésével kezdődik. Hol végződöm én, és hol kezdődik a másik? Mit érzek magaménak – gondolatot, érzést, felelősséget – és mi az, amit csak cipelek, de nem az enyém? A határ itt is éltető – nem börtön, hanem tér, ahol önmagam lehetek.
Kapcsolódás – belülről kifelé
A harcművészet nem az elkülönülésről szól. Egy jó technika nem a másik „legyőzéséből”, hanem a mozdulatainak megértéséből születik. Figyelem, jelenlét, érzékelés – ezekből szövődik a valódi kapcsolódás. Mert, ha nem vagyok jelen, nem tudok reagálni sem.
Önismereti módszerekkel is a kapcsolódást gyakoroljuk – de először saját magunkkal. Mit érzek, mit gondolok valójában? Ha nem tudok őszintén jelen lenni magam számára, hogyan lennék képes valóban kapcsolódni máshoz?
Szabadság – forma és tartalom között
Paradoxon, de igaz: a harcművészet akkor ad szabadságot, ha a formákon belül tanulunk mozogni. A forma keretet ad, nem korlátoz. Az, hogy tudom, mit csinálok, hogyan mozdulok – nem elvesz a szabadságomból, hanem épp, hogy felszabadít.
Önismereti szinten is így van: a szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek, bármikor. Hanem azt, hogy tudom, miért teszek valamit, és dönthetek másképp is. A belső szabadság nem a külső keretek hiánya, hanem a belső választás lehetősége.
Ritmusok – mozgásban az élet
A küzdelemnek, a mozdulatnak, a légzésnek van ritmusa. Aki ezt nem érzi, az elveszíti az egyensúlyát. A harcművészet ritmusa nem csak fizikai – a jelenlét és az érzékelés finom pulzálása is. Tudni, mikor várj, mikor lépj. Mikor adj, mikor fogadj.
Az önismereti út ritmusa más: ciklikus, akár az évszakok. Vannak időszakok, amikor kifelé élünk, és vannak, amikor befelé fordulunk. Ha ráhangolódunk ezekre a természetes belső ciklusokra, kevesebb lesz a feszültség, és több a harmónia.
Nagyon fontos, hogy fel- és megismerjük mások ritmusát, hogy lássuk, hogyan tudunk ezekkel, a miénktől eltérő ritmusokkal kapcsolódni, együttműködést létrehozni.
Lendület – amikor a mozdulat találkozik a szándékkal
Egy harcművész nem csak mozdul, hanem szándékkal mozdul. A lendület akkor működik, ha mögötte ott van a figyelem. Néha vissza kell fogni, néha engedni kell – de mindig tudni kell, honnan jön. A lendület a szívből indul.
Ugyanez igaz az önismereti fejlődésre is. A változáshoz lendület kell – de ha túlfeszítjük, kifáradunk. Ha viszont ráérzünk a belső ritmusra, hagyjuk magunkat áramlani a változással, akkor a lendület nem elnyom, hanem felemel.